Ha te látsz és megérzel valamit a másikban, és rákérdezel, ő meg erre azt mondja: "Hát most nem szeretnék beszélni erről... ", "Ezt most hagyjuk!", "Majd holnap!", "Inkább máskor!", "Hosszú lenne!", akkor az hárítás, ami mögött ki nem mondott félelem, bizonytalanság rejlik.

Az önbizalomszerzés mindig az a folyamat, amikor nem csak a racionális, hanem az érzelmi intelligenciádat is fejleszted, hogy az érzelmi konfliktusaidat is meg tudd oldani - mert rájössz arra, hogy az anyagi biztonságon túl így tudod elérni a belső békédet, ami azután megadja azt a kisugárzást, amire mindig is vágyakoztál. Azonban ez, újra hangsúlyozom, mindig kizárólag az adott pillanatban és helyzetben építhető.

A Facebook semmi más, mint a rengeteg érzelmi feszültséggel élő, önmagát becsapó ember kompenzációs eszköze.

Az a benyomásom, hogy mostanra ugyanolyan helyzet állt elő, mint annak idején, feudális korban, amikor a jobbágyságnak megtiltották, hogy megtanuljon írni-olvasni. Ha ugyanis az írástudók száma emelkedett, akkor a nagyurak kevésbé tudták átverni a jobbágyokat, akikkel korábban bármilyen szöveg alá odaikszeltették a nevüket, miközben a jog már régóta papíralapon működött. Ma már a legtöbb ember racionális szempontból írástudó, ugyanakkor emocionális szempontból rengeteg az írástudatlan.

Most azt mondod: szerelmes vagyok! - miközben önbizalomhiányod van. Ez azonban nem szerelem, hanem biztonság utáni vágy, amivel az a gond, hogy előbb-utóbb kialakul belőle a társfüggőség. És ez azzal fog járni, hogy amit párkapcsolatnak hívsz, az egy hatalmas játszmarendszerré és háborúvá változik. "Hol voltál, merre voltál? Szeretsz, nem szeretsz, biztosan szeretsz? Megcsalsz, nem csalsz meg?" - Sokáig sorolhatnám a jellemző kérdéseket, amelyek mind azt eredményezik, hogy meg fog szűnni a kapcsolaton belüli bizalom.

Nem az internettel van a gond, nem az alkohollal, nem a munkamániával, hanem az érzelmi felvilágosultsággal kapcsolatos tudatlansággal.

Az emberek a gyengeségükkel takaróznak, közben pedig a gyávaságukról beszélnek.

Mit csinál a legtöbb ember? Kis feladatot vállal be és nagy sikerélményt szeretne. De a kis eredmény az nem lesz nagy durranás. Márpedig ők nagyot szeretnének. És ebből jön a frusztráció. A frusztrációból pedig az irigység. Irigyek lesznek arra az emberre, aki sikeresebb, de azt nem veszik számításba, hogy a nagyobb siker mögött mennyi munka áll.

Ha olyan dolgokat teszel, amiket megbánsz, akkor az tuti, hogy el fog jönni az idő, amikor meg kell állni a menekülésben és fizetni kell. Nem lehet örökké kikerülni a felelősségre vonást.

Könnyű jóban jónak lenni. Nagyon sok embernek könnyű jónak lenni. Azoknak, akik beleszülettek a jóba.

Az ember mindig óvatosabban, körültekintően bánik az írott szóval, ellentétben azokkal, amiket kimond!

A legnagyobb önbizalmat úgy lehet elérni, hogy tudatosan ugrom bele olyan kihívásokba, amelyektől félek.

Emberként boldogan, kiegyensúlyozottan, mosolyogva élni csak azok tudnak, akik elfogadják, hogy meg fognak halni.

Emberből lenni azt jelenti, hogy elfogadom: én is meg fogok halni.

Az önirónia és az önismeret szavak közt van egy erős kapcsolat. A fejlődéshez, a belső erőforrásaink felfedezéséhez ugyanis az önirónia éppannyira elengedhetetlen, mint az önismeret.